A legtöbb klímaberendezést a kínaiak használják, a legtöbb, hűtési célú áramot viszont az amerikaiak. A légkondicionáló berendezések piaca hatalmas növekedés előtt áll, ami az egész világ energiatermelését nagy kihívás elé állítja. Már most keresik a megoldásot, egyelőre több-kevesebb sikerrel.
A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint 2020-ban körülbelül 2 milliárd klímaberendezés működött világszerte. A legtöbbet Kínában használták, ami után az USA következett a listán, majd Japán Koreával és az Európai Unió országai.
A globális felmelegedés és a népesség növekedése miatt a következő években a légkondicionálók piacának drámai növekedése várható.
2050-re becslések szerint ez a szám 5,5 milliárdra (!) emelkedik, elsősorban Kína és India keresletének bővülése miatt.
Más országokban is hatalmas növekedés várható: Indonéziában ekkorra valószínűleg a 11-szeresére, Mexikóban és Brazíliában pedig meghatszorozódik, bár ezek a számok eltörpülnek Kína és India számai mellett – derül ki a statista.com infografikájából.
Becslések szerint a világ energiatermelésének mintegy 10 százalékát már ma is légkondicionálók és a ventilátorok adják. Hacsak nem válik sokkal hatékonyabbá a technológia az évszázad közepére, akkor a klímaberendezések számának megugrása nagyon komoly kihívást jelent majd.
Az USA élen jár a légkondicionálásban
A New York Times 2019-es cikkében azt állította, hogy az amerikai háztartások 90 százalékában van légkondicionálás, ami több, mint a világ bármelyik másik országában, legfeljebb Japánban nem. A képet egy másik megdöbbentő adat is árnyalja. A statista.com arra emlékeztet, hogy a külföldiek, többnyire az európaiak mennyire meg vannak döbbenve az USA-ban azon, milyen hideg van nyáron a legtöbb épületben. Az amerikaiak meg is fizetik ennek a szokásuknak az árát, méghozzá borsos áramszámla formájában. A korábban már idézett Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint egyetlen ország sem használ annyi energiát – 2016-ban 616 TWh-át – hűtésre, mint az Egyesült Államok. A második helyen álló Kínában 450 TWh volt ugyanez az érték, az egész Európai Unióban pedig 129 TWh.
Érdekes az az – ugyanitt nyilvánosságra hozott – adat is, ami szerint 1990-ben 608 TWh energiát fordítottak hűtésre az egész világon. 2006-ra ez az érték több, mint a háromszorosára, 2.021 TWh-ra nőtt.
Működhetnek-e a passzív módszerek?
Az előbb említett adatok fényében még megdöbbentőbb az amerikai szokás, hogy jéghidegre hűtik a helyiségeket. Ezt a jelenséget egyébként a Nature.com egyik sokat idézett cikke azzal magyarázta, hogy
a hőmérsékletet az 1960-as évektől kezdve úgy állították be, hogy egy öltönyös férfinak éppen ideális legyen.
Nem csoda, hogy többen is próbálkoztak a szokások megváltoztatásával. Egy philadelphiai építésziroda például a New York Times cikke szerint felhagyott a klímaberendezés használatával, és áttért a passzív módszerekre.
Rendbehozták a szigetelést, árnyékolókat és páramentesítőt szereltek fel. Mint egy régi római villában vagy egy vályogházban, éjszakára kinyitották, a hőségben pedig becsukták az ablakokat.
A kísérlet félsikerrel zárult: az alkalmazottaknak még úgy is túl melegük volt, hogy rövidnadrágot viselhettek. Szakértők szerint az volt a baj, hogy az épület éjszaka sem tudott kellőképpen lehűlni. Az iroda most „vegyes” módban üzemel: alapvetően nem használják a klímát, de nagy hőségben bekapcsolják egy időre.
Úgy tűnik, tovább kell keresni a megoldást.
